Hagyományos Kínai Orvoslás
Hagyományos Kínai Orvoslás
A Kínában több mint 3000 éve népi hagyományként továbbadott egészségügyi- és gyógykezelési ismeretek összesége. A hagyományos kínai orvoslás a következőkből tevődik össze: gyógynövény terápia, akupunktúra, tuina, qi gong és táplálkozástan.
Az első írások, melyek a kínai orvosok gyakorlati tapasztalatairól számolnak be, több mint 3000 évre tekintenek vissza. A hagyományos gyógyítás, bár sokféle betegség esetében eredményes volt, a súlyosabb betegségekkel és járványokkal szemben eredménytelennek bizonyult. Mivel a kínai filozófia előtt a sebészeti célokat szolgáló nyugati anatómiai ismeretek ismeretlenek voltak, a hagyományos gyógyászat egyre inkább elvesztette jelentőségét, és a nyugati orvoslás fokozatosan egyre nagyobb befolyást nyert. Ismételt, említésre méltó fellendülés a kínai orvoslásban csak az 1950-es években volt újra tapasztalható: a kommunista rezsim a hagyományos kínai orvoslást, mint nemzeti kultúrterméket támogatta. A hagyományos kínai orvoslás a következőkkel egészült ki: akupunktúra és akupresszúra, gyógynövénykúra, moxibustió, kiropraktika, masszázs (Tuina-masszázs), meditációs és mozgástechnikák (t’ai chi, qi-gong) és az Öt Elem táplálkozás.
Napjainkban a hagyományos kínai orvoslást a fenti kiegészítő módszerekkel együtt az orvostudományi ismeretek mellett tanítják, és alkalmazzák is Kínában. Az egymástól eltérő gondolkodásmód miatt eddig még nem volt, és ma sem lehetséges a két gyógyítási rendszert egységessé formálni. Az összes gyógyintézménynek csupán egy tized része hagyományorientált.
A nyugati kultúrakör számára idegen a távol-keleti gyógyítási módszerben az, ahogy az embert látják: az embert elválaszthatatlan test-lélek-egységnek tekintik (holisztika). A bajokat soha nem ettől az egységtől elválasztva szemlélik, hanem mindig ebben a testi-lelki összefüggésben kezelik. A kínai gyógyítás alapja az a felfogás, hogy az egészség szempontjából nem a szervek, a csontok, az izmok és az idegek hibátlan működése a fontos, hanem az Qi életenergia szabad és akadálymentes áramlása. Az e mögött álló élet- és egészségfelfogás a következőképpen foglalható össze:
Az ember két erő, a Yin és a Yang váltakozásában él. A Yang az aktív, a teremtő erő, ami a létezőt (át)alakítja, a Yin pedig a passzív, a befogadó, az alkalmazkodó, és e kettő állandó kölcsönhatása hozza a változást, mozdítja előre a világot. Ez, a Yinés Yang harmonikus összjátékából származó harmadik erő az egészséges Qi.
Ez az energia az ún. meridián pályákon áramlik a testben vagy a test felszínén. Egy egészséges testben az energia akadálytalanul és egyenletesen áramlik. Ez azt jelenti, hogy a két poláris erő, a Yin és a Yang egyensúlyban vannak. A harmóniában mindig akkor áll be zavar, ha a kettő közül az egyik erő hosszabb távon túlsúlyba kerül. Az egészség, illetve a betegség nem állapotok, hanem egy folyamat fázisai, melyet energiaáramlásnak neveznek. Zavar, vagy betegség csak az energiaáramlás legyengülése vagy elakadása esetén alakul ki. Az ilyen zavarok oka sokféle lehet, a stressztől kezdve a helytelen táplálkozáson át egészen a sérülésekig vagy éghajlati változásokig. A kezelés célja tehát az energiaegyensúly helyreállítása. Az energiát onnan, ahol elzáródás van, elvezetik oda, ahol az hiányzik. A külső testi tünetek csak tájékoztatásul szolgálnak, és utalnak arra, hogy a testben mely energiapályákban állt be zavar.
A gyógyítási módszerekben a gyógynövények állnak a középpontban. A hagyományos kínai orvoslás mintegy 4000 gyógynövényt használ, de találhatók az orvosságok között állati maradványok is (szárított mérges állatok, pl. a skorpió, ami görcsoldó szer, hüllő tea, szárított gekkóból készült főzet asztma ellen, összeaprított százlábú reuma ellen stb.), valamint ásványok is.
Számos olyan természetgyógyászati módszert alkalmaz még a hagyományos kínai orvoslás, amely tudományosan nem bizonyított, a tapasztalat alapján azonban hatásos azáltal, hogy segíti a szervezet önszabályozó mechanizmusainak működését. Ezt a meridián vonal mentén kiváltott gyógyító ingerek kiváltásával - pl. akupunktúra, akupresszúra vagy moxibustio (gyógynövények elégetése a bőrön) - érik el, melyet a kezelés folyamán általában fokoznak. Amikor az inger egy betegségtünettel találkozik, felléphet egy ún. kezdeti rosszabbodás. A szabályozó rendszer ekkor átfordul a másik irányba, és az ingert egy ellenszabályozás követi, mely elősegíti a gyógyulást. Ez az ellenszabályozás azonban csak a helyesen adagolt (megfelelő helyen és erővel) inger esetén következik be. Túl erős inger esetén ismét elzáródik az „energiacsatorna”.